my work inspired by the novel of Jorge Luis Borges "Biblioteca de Babel".
Our future is the singularity, and The Library of Babel waiting for us.
The Guttenberg galaxy has changed but we are still a librarians, and we are surrounded by the white noise.
The white noise surrounds everything..
The universe (which others call the Library) is composed of an indefinite and perhaps infinite number of hexagonal galleries, with vast air shafts between, surrounded by very low railings. From any of the hexagons one can see, interminably, the upper and lower floors. The distribution of the galleries is invariable."
„Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) meghatározatlan és talán végtelen számú, hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák vannak. Minden hatszögből láthatók lefelé és felfelé az emeletek - sehol sincs végük. A galériák beosztása egyforma.”
"We also know of another superstition of that time: that of the Man of the Book. On some shelf in some hexagon (men reasoned) there must exist a book which is the formula and perfect compendium of all the rest: some librarian has gone through it and he is analogous to a god."
„Tudunk a kor egy másik babonájáról is: a Könyv Emberéről. Valamely hatszög valamely polcán - így vélték az emberek - kell hogy legyen egy könyv, amely az összes többinek kulcsa és tökéletes összefoglalása; egy könyvtáros egyszer átlapozta, és olyan lett, mint egy isten.”
"The impious maintain that nonsense is normal in the Library and that the reasonable (and even humble and pure coherence) is an almost miraculous exception. They speak (I know) of the `feverish Library whose chance volumes are constantly in danger of changing into others and affirm, negate and confuse everything like a delirious divinity.'' These words, which not only denounce the disorder but exemplify it as well, notoriously prove their authors' abominable taste and desperate ignorance. In truth, the Library includes all verbal structures, all variations permitted by the twenty-five orthographical symbols, but not a single example of absolute nonsense."
„Az istentelenek azt állítják, hogy a Könyvtárban az esztelenség a törvényszerű, és hogy az ésszerűség (még a legegyszerűbb és legtisztább összefüggés is) szinte csodálatos kivétel. Mondják - jól tudom -, hogy „a lázas Könyvtár hazárd, szeszélyes köteteit szüntelenül az a veszély fenyegeti, hogy átváltoznak egy másik kötetté, és mindent állítanak, tagadnak vagy összekevernek, mint egy önkívületben levő istenség”. E szavak, melyek nemcsak a zűrzavarról vádaskodnak, hanem annak példáját is adják, világosan bizonyítják ferde ízlésüket és reménytelen tudatlanságukat. A Könyvtár valójában az összes verbális struktúrát, a huszonöt írásjel minden lehetséges változatát magában foglalja, de nem tartalmaz egyetlen abszolút ostobaságot sem.”
„There are five shelves for each of the hexagon's walls; each shelf contains thirty-five books of uniform format; each book is of four hundred and ten pages; each page, of forty lines, each line, of some eighty letters which are black in color. There are also letters on the spine of each book; these letters do not indicate or prefigure what the pages will say."
Minden hatszög minden falának öt polc felel meg; minden polcon harminckét azonos nagyságú könyv, minden könyv négyszáztíz oldalas, minden oldalon negyven sor, minden sorban mintegy nyolcvan fekete betű. A könyvek hátán is vannak betűk, ezek azonban nem azt jelzik vagy mutatják, amit a lapok tartalmaznak.”
"Also through here passes a spiral stairway, which sinks abysmally and soars upwards to remote distances. In the hallway there is a mirror that faithfully duplicates all appearances. Men usually infer from this mirror that the Library is not infinite (if it was, why this illusory duplication?); I prefer to dream that its polished surfaces represent and promise the infinite ... Light is provided by some spherical fruit which bear the name of lamps. There are two, transversally placed, in each hexagon. The light they emit is insufficient, incessant."
„Itt kanyarog a csigalépcső a távoli mélység és távoli magasság felé. Az előtérben tükör áll, amely híven kettőzi mindazt, ami előtte van. A tükör létéből az emberek arra következtetnek, hogy a Könyvtár nem végtelen - ha valóban az volna, minek e csalóka kettőzés? -, magam azonban inkább arról álmodozom, hogy a finoman csiszolt felületek a végtelent sejtetik-ígérik... A fény gömb alakú gyümölcsökből árad, melyeket lámpának neveznek. Minden hatszögben kettő függ, átellenesen. Fényük állandó és elégtelen.”
"When it was proclaimed that the Library contained all books, the first impression was one of extravagant happiness. All men felt themselves to be the masters of an intact and secret treasure. There was no personal or world problem whose eloquent solution did not exist in some hexagon. The universe was justified, the universe suddenly usurped the unlimited dimensions of hope."
„Amikor kihirdették, hogy a Könyvtár minden könyvet magában foglal, különös boldogság volt az első érzés. Minden ember az érintetlen és titkos kincs urának érezte magát. Nem volt probléma, sem egyéni, sem a világot érintő, amelyre ne lett volna ékesszóló megoldás valamelyik hatszögben. Az univerzum bizonyságot kapott, az univerzum hirtelen megnyitotta a remény határtalan dimenzióit.”
"It is useless to observe that the best volume of the many hexagons under my administration is entitled The Combed Thunderclap and another The Plaster Cramp and another Axaxaxas mlö. These phrases, at first glance incoherent, can no doubt be justified in a cryptographical or allegorical manner; such a justification is verbal and, ex hypothesi, already figures in the Library. I cannot combine some characters
dhcmrlchtdj
which the divine Library has not foreseen and which in one of its secret tongues do not contain a terrible meaning. No one can articulate a syllable which is not filled with tenderness and fear, which is not, in one of these languages, the powerful name of a god.
„Szükségtelen megjegyezni, hogy az általam irányított számos hatszög legjobb kötetének címe: Jól fésült mennydörgés, egy másiké A gipszgörcs, egy harmadiké Axaxaxasz mlö. E szavak első látásra talán összefüggéstelenek, de allegorikus vagy titkosírásos jellegük bizonyítható.
A bizonyítás verbális és ex hypothesi, a Könyvtárban fellelhető. Nincs olyan betűkombináció, akár például a dhcmrlchtdj, amely az isteni Könyvtárban ne volna meg eleve, s a Könyvtár valamelyik titkos nyelvében ne rejtene magában valami szörnyűséges értelmet. Senki sem mondhat ki akár egyetlen szótagot, amely ne lenne tele gyöngédséggel vagy félelemmel, valamely nyelven ne lenne egy isten hatalmas neve.”
"I have just written the word "infinite". I have not interpolated this adjective out of rhetorical habit; I say that it is not illogical to think that the world is infinite. Those who judge it to be limited postulate that in remote places the corridors and stairways and hexagons can conceivably come to an end -- which is absurd. Those who imagine it to be without limit forget that the possible number of books does have such a limit. I venture to suggest this solution to the ancient problem: The Library is unlimited and cyclical. If an eternal traveler were to cross it in any direction, after centuries he would see that the same volumes were repeated in the same disorder (which, thus repeated, would be an order: the Order). My solitude is gladdened by this elegant hope."
„Leírtam imént a szót: végtelenül. Nem csupán retorikai megszokásból iktattam ide; állítom, hogy nem illogikus végtelennek gondolni a világot. Akik végesnek hiszik, azt tételezik fel, hogy a folyosók, lépcsők és hatszögek valahol a messzeségben felfoghatatlan módon megszűnnek, ami abszurdum. Akik pedig határtalannak képzelik, elfelejtik, hogy a könyvek lehetséges száma nem végtelen. E régi problémára én azt a megoldást bátorkodom sugallni: a Könyvtár határtalan és periodikus. Ha egy örökké élő utazó bármely irányban átutazna rajta, évszázadok múltán meggyőződhetne róla, hogy egyazon kötetek ismétlődnek egyazon rendetlenségben (amely, így ismétlődve, renddé, a Renddé válik).
Ez a nemes remény édesíti meg magányom.”
quotations @ Jorge Luis Borges: The Babel Library
szemelvények @ Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár című írásából
Notes
All of the quotes came from the original novel Library of Babel / Bábeli könyvtár in english and hungarian.
Multiexplored polaroids what I used as book covers in this project and they was also part of the diploma exibithion installation.
